Ratio Educationis

     Fontosnak tartjuk a fiatalság szellemi nevelését, ismereteinek bővítését, azt, hogy az alapműveltséget minél szélesebb köben elérhetővé tegyük. Persze felmerülhet a kérdés, hogy mi számít alapműveltségnek, illetve ez mindenkinek ugyan az-e? Nos eddig valóban úgy tűnhetett, hogy nem az, azonban mi kiemelten fontosnak tartjuk a tananyag egységességét, vagyis azt, hogy minden általunk alapított iskolában a diákok ugyan azt tanulják.
     Legnagyobb büszkeségünk, és úgy gondoljuk, önmagáért beszél, ha mások is elismerik munkánkat :

     Ha az elsõ "Oktatási-Nevelési Rendszer" értékeit, pozitívumait kívánjuk összegezni, akkor a következõ sajátosságokat gyûjthetjük csokorba:

• A hazai iskolarendszer felekezeten felüli irányítására és ellenõrzésére megteremtette a tankerületeket, élükön a tankerületi fõigazgatókkal és a népiskolai felügyelõkkel.
• A meglévõ iskolatípusokat megerõsítette és szabály-könyvben rögzítette.
• Határozott szervezeti kereteket és tananyagbeli tartalmakat kaptak az egyes iskolafokok. Magasabb szintre a tanuló ettõl fogva csak az elõírt feltételek teljesítése után léphetett. Kisgimnáziumba csak a tizedik életévüket betöltött elemi osztályokat végzett, írni olvasni, számolni tudó diákokat vettek fel.
• A középiskolai tananyagban - a humán ismeretanyag megmaradó túlsúlya mellett - a korábbinál több helyet kaptak a reál-ismeretkörök (számtan, természetrajz, fizika, földrajz). Tantárgyként írja elõ a szabálykönyv a történelem, erkölcstan és az állampolgári ismeretek tanítását.
• A Ratio-ban kísérlet történt a gimnáziumi tantárgyak hasznosság szerinti felosztására. Megkülönböztet "minden tanuló számára egyformán nélkülözhetetlen", "minden tanuló számára egyformán hasznos" és "nem mindegyik tanuló számára, hanem csak némelyeknek hasznos vagy szükséges" ismereteket. Így teremtõdött meg a magyar tantervek történetében a kötelezõ, az ajánlott és a választható tantárgyak fogalma.
  Példaként nézzük a kisgimnáziumok (a három grammatikai osztály) tananyagát! Mindenkinek nélkülözhetetlen a szépírás, a számtan, a latin nyelv és a természetrajz; mindenkinek hasznos a bibliaismeret, a magyar történelem és a földrajz; némelyeknek hasznos vagy szükséges a görög nyelv, a geometria, valamint a jogi ismeretek köre.
• Az 1777-es Ratio Educationis megszövegezõi a tanítóképzés új intézménytípusát honosították meg: a normaiskolát ("kiemelt anyanyelvi iskolák", "schola capitalis"). Az elsõ normaiskolát - mint arról már szó esett - Bécsben nyitották meg 1771-ben, ezt követte 1775-ben a pozsonyi, majd 1777-ben a budai és a nagyváradi intézet. Egy évre rá Kassán, Pécsett, Besztercebányán és Gyôrben létesítettek normaiskolát. Ezekben az intézményekben a királyi katolikus népiskolák számára képeztek tanítókat. A protestánsok - tanügyi autonómiájukra hivatkozva - utasították el a normaiskolákat és a normamódszert.
• A Ratio Educationis intézkedési szabályzatában szó esik a testi nevelés, a játék, a szellemi felfrissülés fontosságáról, hasznáról is. A játékos foglalkozások fajtáinak kiválasztásakor ügyelni kell arra - olvassuk a Ratio-ban -, hogy azok "mindig a fiatalok életkorához alkalmazottak legyenek, természetes igényeiknek megfeleljenek, testük, szervezetük gyarapodását és megerõsödését szolgálják".